Tudod mit? Már nem érdekel.
Nem érdekelsz, sem te, sem az előző;
Sem az ő előtte lévő, de lehet
Még az sem fog, aki a következő.
Nincsen túl sok értelme
Rajtatok gondolkodnom,
Veletek mímelődnöm,
ha úgy sem volt egyikből se semmi.
Mert ha lehetett volna, akkor se volt,
amiről az hittem, hogy igaz, annak a fele se volt,
minden szép pillanat, ártatlan tekintet
már bennem réges-rég megholt.
És nincsen bennem sem keserűség,
sem bánat, se gyász, de lehet utálat?
De az sem, egyszerűen mindenem érdekeltlen,
ha rátok gondolok, a szívem pusztán kietlen.
Annyira jó ez a nyomorúságos semmi,
hogy nem az akarat, a vágy az, ami eszi
az eszemet, lelkemet, ne adj isten, a testemet,
hanem a könyörületes feloldozás az, ami betemet,
Hogy végre vége ennek a szélmalomharcnak,
a gondolatoknak, az álmatlan éjszakáknak,
és tudok magamban lenni, nem akarni egy másik
idegen eszmét, lelket magamra húzni, felvenni.
Konkrétan az sem érdekelne, ha ez így lenne örökre,
nem tudna meghatni, ha a lényem önálló maradna,
hiszen mi más kellhet nekem, ha nem a saját eszem
érveim, látásmódom torzítatlan, nyers ereje?
Hadd tanuljak inkább, legyek kicsit szenvedélyes,
éljek a magam mulattatására, művelődésemre, csak érjek.
Szerezzek majd mind e helyett, inkább ismeretet
gondolatot, önálló, s úgymint egyéni szellemiséget.
szélölte 